A maláj csokoládégurámit nehéz akváriumban tartani. Ha mégis megpróbáljuk, akkor a legideálisabb több példánnyal kísérletezni egy nagyon lágy és savas vizű, gyengén megvilágított specifikus akváriumban. Kevés növény tud megélni ilyen feltételek között. Kivétel talán a lándzsás vízipáfrány és a jávai moha. A hal csokoládébarna, 3-4 fehéres csíkkal a testén. Az orra hegyes. Sok élő eleséget el tud fogyasztani, nagyon hajlamos a hízásra, ami igen súlyos májzsírosodást, szervkárosodásokat idéz elő, ezért csínján az eleséggel. Csak annyit adjunk, amit pillanatok alatt el tudnak tüntetni. Nem jól viseli a stresszt: a vízből való kiemelés, sőt még az akváriumában való turkálás is nagyon megviseli, ha kijön egy növény a helyéről, akkor várjunk vele a következő vízcseréig, és csak akkor ültessük vissza, hogy minél kevesebb stresszt okozzunk nekik. Nyugodt helyen legyen akváriumuk, az üvegkopogtatást különösen felejtsük el. Viszont gyakori vízcserét igényel, legalább 2 hetente, de max. 15%-ot. A betegségekre különösen fogékony, betelepítéskor főleg. A parazitás betegségek nagyon megviselik. Ha csak lehet, próbáljuk meg tenyésztőtől beszerezni, az importpéldányokban ne bízzunk. Ha már megszokta helyét, valamivel ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben.
A nemek közötti különbséget is nehéz megállapítani: általában a hím hátúszója hegyes, míg a nőstényé inkább lekerekített. Ennél a fajnál az ívás a talajhoz közel történik, a nőstény a szájába gyűjti a lehullott ikrákat, és az inkubáció ideje alatt egy különleges zacskóban, az ún. torokzacskóban tartogatja. Ez idő alatt elrejtőzik, pl. egy gyökér alá, és nem táplálkozik. Az ivadékok az ikrázás után kb. 14-20 nap múlva bújnak elő. A 6 milliméteres utódok ekkor már fel tudják falni a sóféreglárvákat.
